A klórt az 1900-as évek eleje óta alkalmazzák az ivóvíz fertőtlenítésére, segítségével sikerült szinte teljesen kiküszöbölni a víz okozta betegségeket, és javítani a közegészségügyi állapotokat.

Kiválóan elpusztítja a betegségeket okozó baktériumokat, csírákat, olcsó, könnyű irányítani, ellenőrizni a folyamatot. Ezenfelül olyan maradványanyagokat hagy a vízben, amelyek állandóan, később is megvédik a vízműveket a baktériumoktól, csíráktól. Ezért van az, hogy a klór az egyik legjobb fertőtlenítő anyagnak számít – ma is.

Mindenki számára nyilvánvaló probléma a víz ízének, szagának megváltozása, a haj, bőr kiszáradása, és hogy a klóros víztől megváltozik például a kávé, vagy a tea íze. A klórt nem sorolják a rákkeltő anyagok közé, és abban a mennyiségben, ahogy a víztisztításnál használják, nem tekintik veszélyes, vagy káros anyagnak. Egyesek azt feltételezik, hogy a klórral az a baj, hogy nemcsak a vizet fertőtleníti, hanem részben az emberi szervezetre is hatással lehet.

A klórozást a világ minden országában alkalmazzák, bár az utóbbi időben egyre több helyen próbálnak meg alternatívát találni. A klórral az a gond, hogy vegyületeket képez a vízben található különféle anyagokkal. Ezen anyagok jelenléte és mennyisége a vízben nyilván az adott helyen található vízminőségtől, és vízkezelési módoktól függ, többek között. Ezek között a vegyületek között lehetnek kockázatosabbak és ártalmatlanabbak is. A klór az emberi szervezetben található vitaminokkal is vegyi reakcióba léphet.

Mi a szabad klór?

Valószínűleg hallotta már a “szabad klór” szót. Ez egyszerűen egy olyan kifejezés, amely a víz fertőtlenítésére rendelkezésre álló klór mennyiségét írja le, amely a potenciálisan veszélyes vagy kellemetlen szennyeződésektől mentesíti a vizet. Amint a szabad klór a vízhez kerül, hipoklorit-ionokat és hipoklórsavat képez, amelyek aktív fertőtlenítő vegyületek.

Ezek a vegyületek megszabadítják a vizet a baktériumoktól, vírusoktól és mikroorganizmusoktól azáltal, hogy károsítják a sejtmembránjukat, és lényegében megzavarják a szaporodásukhoz és túlélésükhöz szükséges folyamatokat. Ahogy azt el tudja képzelni, a szabad klórt nagyon fontos ellenőrizni, mivel ha nincs elég belőle, akkor a baktériumok és más szennyeződések elszaporodhatnak, ha pedig túl sok van belőle, az bőrirritációt és egészségügyi panaszokat okozhat. A szabad klór mennyiségének az ivóvizben 0.3-2 ppm (parts per million, vagy röviden ppm) értéket kell elérnie.

 

Mi a kombinált klór?

A kombinált klór a víz fertőtlenítésére már “elköltött” klórra utal. Ez egy köztes termék, amely az ivóvíz fertőtlenítése során keletkezik. Azért hívják kombinált klórnak, mert lényegében ez nem mást, mint szabad klór, amely szennyező anyaghoz vagy szerves anyaghoz, például a bőrből, izzadságból vagy vizeletből származó olajhoz kötődött. A kombinált klórt néha klóraminnak is nevezik.

Egy tökéletesen tiszta és teljesen fertőtlenített pohár csapvízben tehát nem szabad, hogy kombinált klór jelen legyen. A kombinált klór jelenléte azt jelzi, hogy a szabad klór aktívan semlegesíti a vízben lévő baktériumokat és szennyeződéseket. A kombinált klór szintjének nullán tartásának kulcsa a medencében a szabad klór mennyiségének szoros figyelemmel kísérése, és szükség esetén az érték beállítása. A felesleges kombinált klórt leghatékonyabban vízszűréssel távolíthatja el ivóvizéből.
Egyebek mellett erre a célra is tökéletes megoldást nyújt a Hydro Flow vízszűrőnk.

 

Mi a teljes klór?

A kombinált klór és a szabad klór összege az összes klór (kombinált klór + szabad klór = összes klór). Az olcsó klórtesztek általában csak az összes klórt mutatják ki. Mivel a tiszta klóros víz nem tartalmaz kombinált klórt, a fertőtlenített ivóvízben az összes klór megegyezik a szabad klórral.

A szabad klór külön mérése nélkül azonban nem lehet megerősíteni a kombinált klór hiányát. Ezért fontos, hogy mind az összes klórt, mind a szabad klórt ellenőrizzük. Ezután a szabad klór mérését kivonhatja az összklórból, hogy megerősítse a kombinált klór szintjét (összklór – szabad klór = kombinált klór).